VI. A lázadó

Eredeti cím: Insurgent
Író: Veronica Roth
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 432

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

A fülszövegből nem sok minden derül ki, ezért leírom egy kicsit bővebben, hogy miről is szól. A történet ugyanott folytatódik, ahol A beavatott véget ért. Tris a kis csapatával - Tobias, Peter, Marcus, Caleb - megérkezik a Barátságosokhoz, akik menedéket nyújtanak nekik egy időre. De összetűzésbe kerülnek a csoportok, ezért a Bátraknak el kell hagyniuk a helyet. Ezután a kis csapat az Őszintékhez vándorol, majd szembe találják magukat a csoport nélküliekkel is. Közben a Műveltek még mindig a hatalom megszerzésére törekednek és a Bátrak egy része segédkezik ebben. Tris vállára nagy felelősség hárul, mikor rájön, hogy Marcus talán tudja, hogy mi is van a Fal mögött és, hogy ezt Jeanine mindenáron titokban szeretné tartani. De a lány eldöntötte, hogy kideríti az igazságot, még akkor is, ha szembe kell fordulni azzal a személlyel, akit a világon talán a legjobban szeret. 

Veronica Roth

Sajnos csalódnom kellett a könyvben. Az első része teljesen magával ragadott és reméltem, hogy A lázadó is hasonlóképpen elvarázsol majd. De nem ez történt. Az eleje borzalmasan unalmas volt, alig tudtam túljutni rajta. Mintha nem is a következő részét olvastam volna a sorozatnak, hanem egy teljesen másik könyvet. A szereplők személyiségjegyeket tekintve totálisan megváltoztak. Nem is nagyon lehetett rájuk ismerni.
Tris tele volt halálvággyal, valamint önpusztító hajlammal. Senkire sem hallgatott, mindig ment a saját feje után. Mindenkivel vádaskodott, egyfolytában saját maga alatt vágta a fát. Persze ez egy 16 éves lánnyal szemben nem is jelenthetne problémát és elnézhető lenne, ha az első részben nem egy bátor, okos és kitartó személyiséget ismertünk volna meg benne. Ehhez képest ez csak az árnyéka volt a régi Trisnek.
Tobias is egy kicsit megváltozott, de ő szerencsére a régi jegyeit többé-kevésbé megőrizte és még mindig nagyon kedvelhető. Trisért pedig bármit megtenne, amit csak lehetséges.
A mellékszereplők többségét nagyon megszerettem, ilyen Christina, Uriah és Lynn is. Ők voltak azok, akik az egész történetet feldobták.

A könyv olvasása közben nagyon ingadozott a hangulatom. Néha boldog voltam, mert a régi szikra fel-felcsillant. Az akcióval megspékelt részek is ilyenek voltak. Ezek a jelenetek adtak erőt és hitet, hogy talán még se olyan rossz ez a könyv. De néha a földhöz tudtam volna vágni az egészet, amikor a szereplők teljesen kikelve magukból ostobábbnál ostobább helyzetekbe sodorták saját magukat.
Nagyon sok halálesettel és árulással találkozunk, ami egy kicsit elszomorított. Viszont a rejtélyek és csavarok nagyon ütősek és nagyon színesítik a történetet.
A befejezése pedig idegtépő, alig várom, hogy a harmadik részét olvassam. De őszintén remélem, hogy az már jobb lesz és, hogy A lázadó csak egy átmeneti visszaesés volt.

Történet: 5/4
Kedvenc karakter: Tobias
Borító: 5/5  - Barátságosak:)