Megjelenés éve: 2010
Oldalszám: 440
A vámpírvadász Elena Deveraux tudja, hogy ő a legjobb a szakmában – abban viszont már egyáltalán nem biztos, ez elég is lesz ahhoz, hogy túlélje legújabb megbízatását. Megbízója, a világot irányító arkangyalok egyike, Raphael fenyegetően vonzó, de az évezredes hatalom kegyetlenné tette. Elena tehát nem hibázhat, ha kedves az élete – még akkor sem, ha lehetetlen feladatot kell megoldania.
Még ha a vadászatot meg is ússza ép bőrrel, lehet, hogy az arkangyal csábító hatalmának nem tud ellenállni. Márpedig ha az angyalok játszani kezdenek, gyakran megtörik halandó játékszereiket…
Nagyon régóta el szerettem volna már olvasni, ennek ellenére majdnem fél évig porosodott a polcomon a többi könyvvel együtt. Kicsit fura történet volt ez számomra. Néhol tetszett, néhol pedig egy kicsit untam. Pedig az események folyamatosan egymás után pörögtek, de nem ragadtak annyira magával, mint vártam.
Nagyon tetszett világ, amit az írónő kitalált, benne a különleges teremtményekkel, akik megférnek az emberek mellett is. Az angyalokról gyönyörű leírásokat kapunk, fantasztikusan nézhetnek ki. El tudnám viselni, ha nekem is lenne egy angyalom, akinek a szárnyait bármikor simogathatom. Milyen puha lehet:D A vámpírok közül is akadt egy-kettő, aki elnyerte a tetszésemet, de többségében semlegesek maradtak számomra. Az arkangyalok tanácsa teljesen magával ragadott, szívesen bekukkantottam volna én is egy gyűlésre, hogy megnézzem őket magamnak:)
Viszont nem igazán jött be a sztori maga. Ez az üldözzük a gonoszt egyfolytában, de sehol se találjuk dolog nem tetszett. Nem lett volna vele semmi baj, ha ez nem a végtelenségig megy, vagy ha mellé kaptunk volna egy kis izgalmat valahonnan. De így néha csak azért ültem le olvasni, hogy haladjak a könyvvel.
A szereplők többségét viszont imádtam.
Raphael. Egy nagyon jól felépített angyalkarakter lett, tele férfias erővel. A történet során szerencsére jellemfejlődést is láthatunk, ahogy a kőszívű, kicsit érzéketlen - amit a sok száz éves létezés váltott ki - angyalunkból egy élettel teli férfi lesz. Minimum egy félistenként nézhet ki.
Illium. Egy kék szárnyú angyal. Kell ennél több? Szerintem minden egyes olvasót megnyer magának a lehengerlő stílusával.
Dmitri. Ő Raphael testőreinek egyike. Az elején nem igazán bírtam, olyan szemtelennek és nagyképűnek tűnt. Igaz, hogy egy kicsit mindkettő megtalálható benne, de emellett rendkívül hűséges, kiáll a többiekért bármikor. Elena idegesítése viszont mindent vitt. A kicsi vámpírunk ugyanis állandóan az őrületbe kergette a mi hősnőnket. Nagyon jókat nevettem rajta, egy élmény volt ezeket a jeleneteket olvasni.
És akkor jöjjön Elena. Nem igazán szerettem a stílusát, túl nagyszájú volt. Persze jó, ha az ember kimondja, amit gondol, de azért nem árt, ha bizonyos esetekben csöndben maradunk és hallgatunk. Na hát ezt Elena nagyon nem tudta elsajátítani. Egy bátor embert ismerhetünk meg benne, de többször is idegesített a személyisége. Lehet, hogy ezért is élveztem annyira, hogy Dmitri szellemileg egy kicsit kínozza.
Összességében nem volt rossz, de nem került fel a kedvenc könyveim listájára. Mondjuk én Nalini másik sorozatával is úgy voltam, hogy az első rész nem tetszett, aztán a második kötet teljesen magával ragadott. Szóval mindenképpen folytatni fogom és kíváncsi vagyok a fejleményekre.
Történet: 5/4
Kedvenc karakter: Raphael, Illium
Borító: 5/5 - Egyszerű, de nagyszerű. Kivételesen jobban tetszik, mint az angol borító.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése