Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 356
A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.
Nagyon rejtélyes a fülszöveg, főleg az utolsó két sor. Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de kellemesen csalódtam. A történet középpontjában Lena áll, aki eldöntötte, hogy teljes mértékben elszigetelődik az érintésektől, így senkinek sem okozhat többé fájdalmat. De vajon meg lehet-e
szüntetni teljes mértékben a fizikai kontaktust?! A lány kiszolgáltatottnak, elesettnek és szinte már elmebajosnak érzi magát, amikor a nagybátyja birtokára kerül. Lena élete egycsapásra megváltozik, miközben próbálja feldolgozni az őt ért veszteséget. Itt ismerkedik meg a szomszédban lakó testvérpárral, Alexszel és Zoeval és természetesen a nagybátyjával, Victorral is közelebbi kapcsolatba kerül. Azonban minden fizikai kapcsolat elől menekül, ami előbb-utóbb másoknak is feltűnik. Egy idő után rájön, hogy talán nem kell lemondania az érintés adta örömökről, és, hogy Victor és Alex sem azok, akiknek mutatják magukat.
 |
| Lena |
 |
| Helena Silence |
Kevés könyvet olvasok magyar íróktól, mert ritkán adják vissza azt az érzést, amit egy külföldi könyv nyújtani tud. De ez megállná a helyét akár az amerikai könyvek mellett is. Helena fogalmazása káprázatos, nagyon jól bánik a szavakkal. Mellesleg gyönyörű tájleírásokat tud az olvasó elé tárni, szinte már az illatokat is éreztem a szobámban ülve. Egy kellemes, otthonos hangulatot teremtett a könyvnek, melyben a szereplőket a szeretet puha takarója veszi körbe. Rengeteg érzést fedezhet fel az olvasó a sorok között, ha jól figyel.
A karakterek jól kidolgozottak, nagyon meg lehet őket szeretni.
 |
| Alex |
Lena egy kemény csajszi, aki szinte bármit túlélne. Nem kesereg túl sokat a múlton, inkább próbál a jövő fél tekingetni. Nagyon tetszett ez az érzős képesség, szívesen kipróbálnám.
Alex szimpatikus karakter, bár néha kissé naiv. Nagyon szereti Lenát, bármit megtenne a kedvéért. Nagyon sajnáltam, hogy korán fel kellett nőnie, de hát az élet nem mindig habostorta. Kedvenc férfikaraktereim listájára ugyan nem került fel, de bármikor szívesen olvasok róla.
Zoe nagyon kedves lány, de a túl nagy beszédességével és az állandó nyuszkózásával nem lopta be magát a szívembe.
Victort én is elfogadnám pótszülőnek. Ő az az ember, aki ott áll Lena mellett jóban-rosszban és mindig támogatja. Igaz, hogy a múltban sok hibát elkövetett, de hát ki nem?!
A történet élvezhetőségét csak a kiszámíthatóság tudta beárnyékolni. Néhol lehetett sejteni, hogy mi történik, de azért én így is izgultam a szereplőkkel együtt. Még második olvasására is egy nagyon aranyos, romantikus történetnek tartom, és biztos vagyok benne, hogy még máskor is a kezembe veszem.
Történet: 5/5
Kedvenc karakter: Victor
Borító: 5/5 - Kezdetben nem igazán tetszett, de azóta sikerült megbarátkoznom vele.
Kedvenc idézet: "Szeretlek! És ez sosem múlik el. Bármit is teszel, bárhol is leszel, én mindig szeretni foglak. Nem tudsz elveszíteni, mert már benned vagyok. A részed vagyok. Örökre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése