III. Ónix

Eredeti cím: Onyx
Író: J. L. Armentrout
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 472

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…

Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.

De nem ez a legnagyobb problémánk.

A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.

És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.

Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.

Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Először is azzal kezdeném, hogy ez most nagyon jólesett. Az első rész után nem hittem volna, hogy az Ónixot élvezni fogom. De könyörgöm, mégis, hogy lehet ilyen függővéget írni?! Az Obszidián nagy csalódás volt a számomra, mert mindenki áradozott, valamint csupa szépet mondott róla és azt hittem, hogy hasonlóképpen fogok majd én is gondolkodni. De túl magasra tehettem a mércét, mert abszolút nem tetszett és nem a történet volt a hibás. Ezek után nagyon félve kezdtem neki, majdnem fél évet csücsült a polcomon, mire volt bátorságom a kezembe venni. De onnantól kezdve szerencsére el se akartam engedni. Nem volt tökéletes, de nekem nagyon bejött. Most önkéntelenül is leírom, hogy az Ónix mivel nyújtott más élményt nekem, mint az első része. Nem így akartam, de úgy érzem, hogy azt is muszáj leírnom. 

Itt sokkal jobban megfogott már maga a világ is. Úgy éreztem, hogy már jobban ki van dolgozva és ezáltal magával is tudott ragadni. Fantasztikusnak tartom, hogy az írónő bevonta a regény szereplői közé a földönkívülieket is. Róluk még soha nem olvastam, így most már teljesen élvezni tudtam a róluk szóló történetsorozatot. Sok meglepetést okozott ez a történet, volta árulások és egymásra találások is, melyeket még csak nem is sejtettem. De azért így volt ez rendjén. Természetesen azért voltak olyan tényezők, amik egy kicsit beárnyékolták a történet élvezhetőségét, de olyan hatalmas problémát - szerencsére - nem tudok felhozni. Ilyen volt például Katy anyukája. Egyszerűen nem tudtam elviselni a jelenlétét. Nem volt egyáltalán szimpatikus, hogy annyi időre egyedül hagyja a gyerekét az üres házban nap, mint nap, aztán pedig papol neki a helyes viselkedésről. Inkább meg kellett volna találnia a középutat és több időt tölteni Katyvel. Mégis miféle dolog az, hogy egyedül tölti a hálaadást a lánya?!

Aztán ott volt még Blake személye is. Nagyon nem csíptem a srácot, de szerintem ez direkt így lett megírva. De sajnos már az elején is a falra másztam tőle. Pedig igazán nagyon akartam ott még szeretni, de nem ment. Úgy, ahogy van az egész fiú kiábrándító.

Dee karakterét nagyon szerettem az Obszidiánban és sajnáltam, hogy ebben olyan keveset szerepelt. Remélem a következő részben egy kicsit többször fel fog bukkanni, mert egyszerűen hihetetlen karakter és fantasztikus barátnője Katynek. 

Daemon. Na végre! Az előző részben egy tuskónak tartottam a viselkedése miatt, de itt megmutatta, hogy van egy másik, aranyosabb és segítőkészebb oldala is, ami már nagyon tetszett. Igazán nagyon jól bánt Katyvel és sose ingott meg a belé vetett hite. A lányt a saját élete árán is megvédte volna. Katy ugyan az elején nagyon bizalmatlan volt, de a történet előrehaladtával egyre inkább kibontakozott a kettejük közötti kapcsolat és én imádtam róluk olvasni. A kettejük közötti kötelék pedig hihetetlen ötlet volt szerintem az írónőtől. Folyamatosan szikrázott közöttük a levegő, majdnem felgyulladt még a könyvem is tőlük:D

Egyszóval nem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz rám, de mindenképpen pozitív csalódás volt ez számomra:)

Történet: 5/5

Kedvenc karakter: Daemon

Borító: 5/5 - Tetszik

Kedvenc idézet: "Nem tudom mit hoz a holnap, vagy mi lesz egy év múlva. A fenébe is, lehet, hogy jövőhéten átharapjuk egymás torkát valami idiótaság miatt. Lehet. De az biztos, hogy amit irántad érzek, az nem fog megváltozni."